GrafO.: Érted

Tudom, hogy május utolsó vasárnapjánboldognak kell lenni.

Vattacukrot enni, lufit venni, és örülni,

lankadatlan.

De én azokat a hús-vér anyákat látom,

akik a statisztikák labirintusában egy excel

cellába zárva pár százalékot tesznek ki csupán.

Érted imádkozom, a valószínűtlen valószínűségvalójáért, akit életembe

sodort az élet, és ott vagy száz százalékosan.

Érted, aki szülés közben veszítetted el,

érted, aki tudtad, hogy a születése után meg fog halni,

mégsem teherként, hanem áldásként hordtad őt a sírig.

Érted, akiében egy kromoszómával több van,

érted, aki gyermekének testében oda nem illő sejtek nőnek,

érted, aki ápoltad, szeretted, hullámsírba temetted,

érted, aki a kamaszt veszítetted el,

érted, akié félúton visszafordult,

érted, akié újra és újra lebénul, aztán újra lép,

érted, aki a szívét adná, ha lehetne szívet cserélni,

érted, akinek ADHD-s,

érted, akié autista,

érted, aki örökbe fogadtad,

érted, akinek méhében nem fogantak.

Tudom, hogy ma minden anyának felhőtlenül

boldognak kellene lennie.

De azt is tudom, hogy ez nem így van.

Érted imádkozom, apa,

aki ott voltál, vagy és leszel,

mellette támasz, váll és itatós,

ki a könnyeit, emlékeit és nem szűnő fájdalmát

elfogadva együtt jársz vele

az úton, amit nem te választottál, tudom.

De a tiéd is ez a nap, a meg született és meghalt gyermeké.

A tiétek is, akik odaföntről vigyázzátok szüleitek

lépteit az úton,

akiknek a felhő a vattacukor és az égbe szálló lufi az ajándék.

Értetek imádkozom.

Fotó: Al Soot (Unsplash).