Írásaim
Fiatalon kezdtem el írni novellákat, elsősorban azért, hogy az engem foglalkoztató problémákat történetekbe foglaljam. Kamaszkorom után sokáig nem írtam, aztán egy barátom ötven éves születésnapjára írtam ajándékba öt novellát, ami újra felkeltette bennem a vágyat. A gyászról nagyon nehezen kezdtem el írni. Lázadtam magamban ellene, de be kellett látnom, hogy ez egy olyan téma, amiben túl sok tapasztalatot szereztem, ami nem lehet hiábavaló. Ezért írok. Hogy a sok megélt, látott, hallott szenvedés és megküzdés hangot kapjon, és reményt adjon mások számára.
Saját szövegek
A saját szövegeimet a honlapomon és a Facebook és Insta csatornáimon osztom meg. Vannak olyanok, amiket online felületek már publikáltak, és egy alkalommal a Momentán Társulat az egyik írásomat, amely megjelent a Szóbanforgó felületén, elő is adta. Nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor a nézőtéren ülve a saját szavaimat hallhattam a színpadról.
Mások szövegei: StoryBook.hu
Amikor teljesen összeomlottam, és végül segítséget kértem, kénytelen voltam elkezdeni feldolgozni a saját életem történéseit. És akkor megláttam bennük a csodát. Az óvó, védő apróságokat, amik egy-egy ember, váratlan (véletlen?) esemény segítségével tovább lendítettek, és képessé tettek arra, hogy folytassam az életemet. Hogy újra éljek. Érezzem az élet szépségét. Sorsfordítók voltak a történesek és a segítő emberek, akikkel találkoztam. Sokakról csak később derült ki, hogy miben is segítettek. Van, akihez pedig én fordultam.
A StoryBook.hu oldalt azért készítettem, hogy más is leírhassa a történetét. Sokszor segít az írás abban, hogy rálássunk az életünkre, és felfedezzük benne a rendszeresen meghozott döntéseink következményeit és lássuk a szándékot, ahogy a Gondviselés próbál ránk vigyázni.
És miért éppen egy almacsutka a StoryBook emblémája? Mert még almacsutkának is története van...