Vannak emberek, akik időről időre belekúsznak a hétköznapi teendőkkel bajlódó gondolataim közé. Akár a régmúltból, akár a mostból. Nem rosszból trollkodnak, de sokáig nem is értem, hogy mi van. Miért ébredek rá gondolva? Honnan jutott eszembe? És miért? Aztán, ahogy telnek a napok, egyszer csak összeáll a kép, rendet rak az Égi gondviselő....
Egyszer rászántam pár percet és több mint kétszáz magyar szót gyűjtöttem össze arra, hogy hogyan tudjuk megbántani a másik embert. Használjuk ezeket, tudjuk, hogy vannak. Mi az, amit igazából nem tudunk? Talán az ember hármasságát. A test, a lélek és a szellem, a fizikai, a lelki és a spirituális szükségletek egyensúlyát. Nincs ebben semmi...
Létezik olyan ember, akinek az ing anyagának gyűrődése sérti a bőrét. Milyen lehet neki élni ebben a világban? Néha azt érzem túlzásba visszük a dolgokat. A virtuális tempó olyan gyorsaságra késztet, amit nem bír az agyunk, a testünk, a lelkünk. Nem a befogadás sebessége, nem az új információk termelődésének megnövekedett áradata a baj, hanem az a...
Sokszor elképzelem, ilyen lehet annak élni, akinek csak megszületni volt nehéz. Vajon ő is így gondolja? Úgy hiszem, hogy ezek az emberek ajándékba kapják az életet. Amolyan fájdalomdíjként valami korábbi szenvedésért. Ezért nem is irigylem el tőlük, még ha sokszor arra gondolok, hogy de jó is lehet az életük. Néha ezért én is kapok...
Amikor a gyerekeimre gondolok, mindig imában végződik a gondolat. Nincs más eszközöm, mint imádkozni azért, hogy jót mondjak, jót tegyek jókor, és amikor nem vagyok ott, akkor rábízzam őket Istenre, az őrangyalaikra és azokra a jóakaratú emberekre, akikkel találkoznak az útjuk során. Néha attól félek, hogy még ez sem elég, de aztán rá kell...
Sokáig nem tudtam magamnak megbocsátani valamit. Aztán rájöttem, hogy neked nem tudom megbocsátani, hogy azt éreztetted velem, hogy bűnös vagyok. Pedig csak másképp döntöttem, mint, ahogy te döntöttél volna. Neked nem tudtam megbocsátani azt, hogy nem szerettél őszintén feltétel nélkül, csak akkor, ha minden úgy van jól és úgy helyes, ahogy azt te...
Néha azt érzem, hogy a családi örökségem ahelyett, hogy gazdagítana, inkább felemészt. Mindent próbálok jóvá tenni, mint a bűnös, leróni tartozásomat, mint a hamiskártyás, és a helyemet keresem, akár egy földönfutó. Hűséges cselédként állok állandó készenlétben, és forr vérem a szabadságért. Nem vettem el semmit és nem tartozom senkinek, talán...
Nemrég olvastam, hogy valaki a reményt kárhoztatja azért, mert nem tudunk tisztességben, becsületben meghalni. Nem tudjuk elfogadni a halált, mert reménykedünk a lehetetlenben. Pedig a remény nem lehet hiábavaló. Az őszinte szívvel érzett remény időt hagy Istennek a munkára. Szeretjük csodálni a nagy túlélőket. A halálos betegségből gyógyultakat, a...
Fénynek lenni jó, mert utat mutat és melegít. Fénynek lenni ijesztő, mert körbevesz a sötét. Fénynek lenni veszélyes, mert látszol, és körbelengenek a bogarak. Nem annyira szeretem a bogarakat. Néha villogó fény lennék csak, mint a vihar vagy partjelző lámpa, mely egyszerre ott van és nincs ott, ahogy világít és kihúny, és a szemlélő nem afelé...
A reggel néha olyan, mint a csata előtti ima. Úgy képzelem, hogy egykor, mielőtt felvonultak a lovasok, a hadvezér imádkozott. Lehet, hogy pár perc múlva már ott állt Isten színe előtt, de előtte szembe kellett szállnia a gonosszal. Mert a harc gonosz. Nem a másik fél a gonosz. Az ellenkezés, egyet nem értés, egymásnak feszülés, veszekedés,...
