Néha

Be kell, hogy lássam, hogy sajnos én is tehetek róla, ha néha áldozatává válok mások életének. Mintha belelépnék mások folyójába és hagynám, hogy sodorjon az ár. Az ő árja. A betegsége, a halála, a szomorúsága, a dühe, a megoldatlannak tűnő kérdései és a végeláthatatlan feladatai. De vajon az én egyetlen dolgom mások életének szolgálata? Lehet. Akkor viszont tudnom kell, hogy nem az árral kell úsznom. A medert szolgálom homokként, kavicsként, támfalként, ha kell homokzsákként, gátként és zsilipként. Ha együtt úszom az árral, akkor nem segítek másoknak megmaradni, hanem a saját medremet is elhagyom.