Néha

Néha azt érzem, hogy a családi örökségem ahelyett, hogy gazdagítana, inkább felemészt. Mindent próbálok jóvá tenni, mint a bűnös, leróni tartozásomat, mint a hamiskártyás, és a helyemet keresem, akár egy földönfutó. Hűséges cselédként állok állandó készenlétben, és forr vérem a szabadságért. Nem vettem el semmit és nem tartozom senkinek, talán csak önmagamnak és Istennek. De eleim vére ott csörgedezik az ereimben: az uzsorás, a függő, a cseléd, a menekülésre és hazugságra kényszerített katona. Ott kapaszkodnak, kiáltoznak és szitkozódnak bennem, purgatóriumként használva az életem. Jézus vérátömlesztést adott, de a megbocsátás és értük szóló ima még nem hagyta el a számat. Azt hiszem erre várnak.